Talajvizsgálat és védelem

Talajvizsgálat

A talajvizsgálat alapvető fontosságú a magas hozam érdekében. Egy ásó segítségével megbízató képet lehet kapni a talaj jelenlegi állapotáról. A talaj megjelenéséből és reakcióiból pontosan lehet következtetni annak állapotára és működésére.

A talaj egy bonyolult rendszer, melyben a kémiai, biológiai és fizikai folyamatok összhangja szükséges ahhoz, hogy a növényállomány akadálytalanul fejlődhessen, és nagy hozamot produkáljon. Például a talaj szerkezete nagyban befolyásolja a levegő és víz mozgását a talajban.

• Porozitás – a feltört aggregátumok látható repedéseinek, térközeinek összessége megmutatja, hogy milyen állapotok uralkodnak a talajban a gyökerek számára.
• Szín, illat és íz (!) – a talajnak friss illatúnak kell lennie, a kellemetlen kénes szag nem  jó jel.
• Földigiliszták – egy ásónyomnyi talajban 2-4 gilisztának kell lennie, sőt minél több van, annál jobb. Ha nincs giliszta, az figyelmeztető jel lehet.
• Különböző művelő talpak és tömör rétegek – a gyökerek besűrűsödése egy adott talajrétegben jelzi a talajtömörödést.

• Mélyebbre ásva képet kapunk a talaj vízgazdálkodásáról és bepillantást nyerhetünk a talaj szerkezetébe. A gyökerezési mélység megmutatja, hogy mekkora hely áll rendelkezésre a növény számára a növekedéséhez. A gyökerek száma és átmérője szintén erről árulkodik.

Egy területről minimum két mintát kell venni, egyiket onnan, ahol szebb a növényállomány, a másikat pedig egy gyengébb helyről. A legjobb táblarészeket összehasonlítva például a taposottabb részekkel (forgó) értékes információkat nyerhetünk. A minták közötti eltérésekből következetni tudunk a növény fejlődésbeli különbségeire. Másik lehetőség, hogy egy olyan területről veszünk mintát, ahol nem közlekednek a gépek.

Az átlagos értéket képviselő minta jól tájékoztat bennünket arról, hogy milyen körülmények uralkodnak a területen. A minták száma függ a rendelkezésünkre álló időtől és kapacitástól, de minél több mintát veszünk a talajból, annál valósabb és pontosabb képet kapunk annak állapotáról.

Talajtömörödés

A talajtömörödés a pórustér csökkenését eredményezi, gátolva a víz és a levegő áramlását. Korlátozódik a gyökerek növekedése és oxigénhiány jöhet létre. A talajtömörödés komoly terméscsökkenést eredményezhet.

A talajtömörödés azt jelenti, hogy megnő a talaj térfogattömege. Más szóval, a talaj sűrűbb lesz, mivel az egységnyi térfogatú részének megnő a súlya, hiszen a pórusok aránya csökken. Könnyű megérteni a folyamat kedvezőtlen hatását, ha elképzeljük amint egy traktor kerekei elgurulnak a könnyű talajon, amikor az nedves állapotban van.

Létfontosságú levegő: Kedvező, ha a pórus tér több mint 25%-át levegő tölti ki, ilyenkor a talaj jól szellőzik. 10-25% levegőtartalom már kedvezőtlen a növények számára, míg 10% alatti levegőtartalom esetében már oxigén hiány lép fel.

Az eredmények azt mutatták, hogy a tavaszi búza, az árpa és a zab termésmennyisége néhány esetben növekedett, mint például az „egy menet + vetés” kezelés esetén. A cukorrépa és a borsó hozama ebben az esetben is csökkent.  A többi esetben valamennyi kultúra hozama csökkent a tömörödés mentes területhez képest. A borsó reagált legrosszabbul az oxigénhiányra.

Textúra = A talaj textúrája utal a különböző méretű ásványi részecskék egymáshoz viszonyított arányára,  azaz a homok, a vályog és az agyag relatív mennyiségére. Lásd  Szemcseméret eloszlás táblázatot A talaj építő elemei menüpontban.

Gyúró próba = A gyúró próba során egy kevés talajt veszünk a tenyerükbe és összegyúrjuk, majd a mutató- és hüvelykujjunkkal összedörzsöljük, megállapítva a talaj textúráját. A vályogtalaj 4-6, a könnyű agyagtalaj 2, a kötött agyagtalaj pedig 1 mm-es fonállá sodorható.

Különböző művelő talpak = Az eketalp egy tömör réteg a művelt talaj és az altalaj között, a szántási mélységben, mely az eke tömörítő hatása és a barázdában haladó kerék nyomán jön létre. A művelő talp taposás hatására is kialakulhat csapadékos időben a művelés nélküli (no-till) rendszerekben. Mindkét talpféleségre jellemző, hogy rontja a talaj levegő- és vízháztartását, mivel a makro pórusok összepréselődnek. Mindez akadályozza a gyökerek növekedését.

Vízvezető képesség = az a vízmennyiség, mely adott idő alatt a talajba szivárog, és mely jelzi, hogy milyen jól funkcionál a talaj a fizikai szerkezete.

Pórusok = A talaj pórusok olyan terek, csatornák és repedések összessége a talajban, melyek vízzel vagy levegővel töltöttek, attól függően, hogy milyen a talaj aktuális vízellátottsága. 

Denitrifikáció = A denitrifikáció olyan folyamat, amely alacsony oxigén koncentráció mellett megy vége. A denitrifikáló baktériumok a növények számára elérhető nitrátot (NO₃^–) alakítják át nitrogén gázzá (N₂). Ha a denitrifikáció nem megy teljesen végbe, nitrogén-oxid (N₂O) keletkezik, amely egy üvegházhatású gáz.

Lösztalaj = a lösztalaj porózus, a talaj részecskéit a szél osztályozva szállította (lásd a Szemcseméret elosztás táblázatot A talaj építő elemei menüpontban). Lösztalajok Kelet-Európában és Ukrajnában találhatók, termőrétegük akár 100 m is lehet. 

A lejtőre merőlegesen végzett szántás = A lejtőre merőlegesen végzett szántás segít az erózió mérséklésében.