Különböző folyamatok együttesen alakítják ki az agyagtalaj szerkezetét, amit a talajművelés is befolyásol, hiszen különböző mélységű a bolygatás és a növényi maradványok bekeveréséről is szó van.
A téli fagy és a nyári meleg ugyanolyan hatással van a talajra, mindkettő vízvesztést okoz. Mindkét folyamat következtében a talaj kiszárad, az agyagrészecskék szorosabban kapcsolódnak egymáshoz. Az eredmény mechanikai úton létrejött morzsásság.
A talajban lévő szerves anyagok, vas- és alumínium-oxidok, karbonátok meghatározzák a talaj szerkezetét és stabilizálják az aggregátumokat a kémiai kötéseken keresztül. Műveletlen területeken ezek a folyamatok nagy szerepet játszanak. Azonban a talaj bolygatása csökkenti az aggregátumok stabilitását. A művelt területek szerkezetét a talaj agyagtartalma és biológiai aktivitása határozza meg.
A földigiliszták növényi maradványokkal táplálkoznak, keverik a talajt, miközben járatokat készítenek a talajban. A kiválasztott mész ragasztó anyagként működik a talajban, kedvező aggregátszerkezetet alakítva ki. A földigiliszták jelenléte serkenti a talajban élő mikroorganizmusokat, melyek nyáltermelésükkel stabilizálják a talaj struktúráját.
A növények vízfelvételük útján szárítják a talajt hasonlóan, mint a fagy és a magas hőmérséklet. Amikor a talaj szárad a részecskék egyre közelebb kerülnek egymáshoz, így aggregátumok jönnek létre. A növényi gyökerek növelik a talaj szerves anyag tartalmát, továbbá gyökérjáratokat alakítanak ki. Ez azt jelenti, hogy a növények fontos szerepet kapnak a talaj szerkezetének kialakításában, míg a borítatlan talaj leromlik.
A drének elszállítják a felesleges vizet a talajból, tehát csökken a talaj nedvességtartalma. Ily módon a vízelvezetés javítja a talaj szerkezetét. Csak kevés talaj rendelkezik ún. öndrénező hatással, ezért a legtöbb talajféleség igényli a drénezést a felszín egyenletes szárításáért. A drénezés csökkenti a talajtömörödést, lehetővé teszi az időben történő vetést.
A talaj legfontosabb szerves anyag utánpótlása a szerves trágya, a zöldtrágya növények, és a növényi gyökér- és szármaradvány. Rövidtávon növeli a talaj biológiai aktivitását, illetve serkenti a mikroorganizmusok tevékenységét. Hosszú távon növeli a talaj szervesanyag-tartalmát, ami javítja a talaj szerkezetét. A talaj meszezése elősegíti az aggregátumok képződését.
A szántóföldön mozgó gépek gyakran okoznak talajtömörödést. A taposás eredménye, hogy a talajban lévő nagyobb pórusok összenyomódnak, ami ahhoz vezet, hogy a víz és a levegő gyors szállítása a gyökerek irányába lelassul. Korlátozottá válik a talaj vízbefogadó képessége, és a növények gyökerei nehezebben hatolnak a talaj mélyebb rétegei felé.
Mindent együttvéve, a fent ismertetett folyamatok alakítják ki a talaj szerkezetét, ahol a finomabb alkotóelemek a talaj felszínén, míg a durvábbak a mélyebb rétegekben találhatók. Ez a folyamat dinamikus, ezért a szerkezet az idővel folyamatosan változik. A fenntartható termelés érdekében fontos a gazdák számára, hogy megértsék ezen tényezők és folyamatok jelentőségét. A talajállapot-vizsgálat során könnyen képet kaphatunk a talaj szerkezetéről és állapotáról.
A termesztési rendszer befolyásolja a talaj szerkezetét. A növényi maradványok elhelyezése meghatározza, hogy milyen művelést (hagyományos, csökkentett menetszámú vagy direktvetés) alkalmazunk. A művelt réteg általában lazább szerkezetű, míg a művelési mélységben legtöbbször művelő talp található. Ez a tömör réteg a szakszerű talajműveléstől függetlenül is kialakulhat változó mélységekben. Ennek elkerülése érdekében fontos a művelési mélység változtatása.
Fagy = Ha a hőmérséklet 0 OC alá süllyed, a talajvíz megfagy, ami kedvező a talajszerkezet szempontjából, mivel lazítja a talajt. A talaj nem szárad ki, mivel a nedvességet megőrzi jég formájában.
Vas és alumínium-oxidok = A talajban lévő vas (Fe) és alumínium(Al) különböző vegyületeket képez az oxigénnel (O) mint például a rozsda, ami nem más, mint a vas-oxid.
Karbonátok = A karbonát (CO32–) a szénsav (H2CO3) sója. A talajban kalcium-karbonát (CaCO3) formájában található. Karbonátok alapját képezik a talaj mésztartalmának, amely zúzott vagy őrölt kalcium-karbonát formájában pótolható.
Köztes növények = Olyan növények (mustár, here), amelyeket a két termesztett főnövény közötti időszakban vetünk, például az őszi búza és tavaszi árpa közé beillesztve. Különböző célokat szolgálnák, például csökkentik a nitrogén kimosódását, növelik a talaj szerves anyag tartalmát, élőhelyül szolgálnak a vadon élő állatoknak.
Pórusok = A talaj pórusokat a talajban lévő terek, csatornák és repedések alkotják, melyek vízzel vagy levegővel töltöttek, attól függően, hogy milyen az aktuális vízellátottság.
