Magágy-készítés

Számos szemlélet létezik arról, hogyan kell jó magágyat készíteni. A lehetőségek közül történő választás döntő tényezője, hogy milyen technológiával tudjuk optimálisan kezelni a betakarítási után visszamaradt növényi maradványokat.

A jó magágy készítése alapvető fontosságú a megfelelő vetéshez. A magágy elkészítéséhez különböző technológiák léteznek:

  • Hagyományos technológia
  • Forgatásos művelés + vetés Rapid vetőgéppel
  • Csökkentett menetszámú talajművelés
  • Sekély művelés
  • Direktvetés

A technológiák közül történő választást különböző tényezők befolyásolhatják, például: a visszamaradt növényi maradványok, a rendelkezésre álló eszközök, a talaj típusa, az éghajlat és a munkaerő igény. 

Know How channel

A magágykészítés és a vetés különböző technológiái:

  1. Hagyományos technológia - A szalma leforgatása, tárcsázás vagy kultivátorozás a vetési mélységben, hagyományos vetés, műtrágyaszórás. 
  2. Szalma leforgatása, sekély művelés, Rapid vetőgéppel történő vetés, a vetőmag és a műtrágya egy menetben kerül a talajba
  3. Csökkentett menetszámú talajművelés – kultivátoros művelés, Rapid vetőgéppel történő vetés, felszínen mulcshagyás.
  4. Sekély talajművelés – szalma sekély bekeverése, Rapid vetőgéppel történő vetés, a vetőmag és a műtrágya egy menetben kerül a talajba, felszínen mulcs hagyás.
  5. Direktvetés – Rapid vetőgéppel történő vetés, a vetőmag és a műtrágya egy menetben kerül a talajba, a növényi maradványok a talaj felszínén maradnak.

A szántott talaj hamarabb melegszik fel, a leforgatott növényi maradványok nem akadályozzák a vetést.
A szántás azonban jelentősen beleavatkozik a talajban végbemenő folyamatokba, növeli a szerves anyag oxidációját. Szántás nélkül a szerves anyag és a talaj szerkezete hosszabb távon is fenntartható, de a visszamaradt növényi maradványok megnehezítenék vetést, illetve betegségek búvóhelyéül szolgálnának.

A növényi maradványok kezelése

A technológiák közötti legfontosabb különbség az, hogy hogyan kezelik a növényi maradványokat, ami nyilván befolyásolja a jó mag-talaj kapcsolat alakulását. Ha nagy mennyiségű szármaradvány marad vissza a területen, fontos a megfelelő technológia kiválasztása annak érdekében, hogy a következőnek vetett növény fejlődését ne akadályozza, illetve a megfelelő feltáródás végbemenjen.  A szármaradvány típusa, azaz az elővetemény meghatározza a lebontás folyamatának sebességét, illetve a munkagépek hatékonyságát.

Bálázva vagy bekeverve

A szármaradványokat hasznosíthatjuk bálaként, elszállítva a területről, vagy pedig a talajba bedolgozva. A lebomlott növényi maradványok javítják a talaj szerkezetét. A szalma hasznosítható állattenyésztési telepeken, fűtésre vagy egyszerűen bebálázva. Mindez rövidtávon megkönnyíti a talajművelést, viszont hosszabb távon a talaj alacsony szerves anyag tartalma megnehezítheti a talaj előkészítését.

A szántás néha indokolt

A technológia megválasztásában az utónövény egyaránt szerepet kap. Ha a terményt magasabb áron lehet értékesíteni, a szántás magasabb költsége megtérülhet, amennyiben indokolt a talaj forgatásos előkészítése. Másik fontos szempont, a növényi betegségek és gyomok jelentette problémaforrás. Ha fennáll a betegség átvitelének kockázata, indokolt lehet a forgatásos talajművelés. Érdemes a veszélyes évelő gyomokat alászántással gyéríteni. Végül, ajánlott figyelembe venni azt is, hogy a munkagépek képesek-e nagy mennyiségű szármaradvány kezelésére.

A megfelelő visszatömörítés

A talaj visszatömörítésének az a célja, hogy a mag és a talaj megfelelően érintkezzen egymással, annak érdekében, hogy a víz, a tápanyag és az oxigén-ellátás optimális legyen. Ha nem megfelelő a mag körüli talaj visszatömörítése, a pórusok nagyok maradnak, így nem lesz megfelelő a kapillárisokon keresztül történő vízellátás. Ez azt jelenti, hogy mind a talaj mind a mag kiszárad. Ugyanakkor a túl nagymértékű visszatömörítés sem előnyös, mert összenyomja a pórusokat megakadályozva a felesleges víz elszállítását, a levegő maghoz, illetve a szén-dioxid magtól való szállítását. Mindez oxigénhiány kialakulásához vezethet a gyökérrendszerben. Lazább szerkezetű talajokon (közepes és finom homoktalajok) a könnyű gépeket, míg kötött agyagtalajokon nehezebb gépeket érdemes alkalmazni a talajművelésre.  

Know How channel
A magágy visszatömörítése:

A talajt 50% szilárd anyag és 50% pórustér alkotja. Ideális esetben, a pórusok egyik felét víz, a másik felét pedig levegő tölti ki, bár ez erősen függ a csapadék mennyiségétől, a talaj szerkezetétől és a talajműveléstől. 

  1. Ha nem megfelelő a mag körüli talaj visszatömörítése, a pórusok nagyok maradnak, így nem lesz megfelelő a kapillárisokon keresztül történő vízellátás. Ez azt jelenti, hogy mind a talaj mind a mag kiszárad, a csíranövény elhervad.
  2.  Optimális visszatömörítés esetében, megfelelő kapcsolat alakul ki a mag és a talaj között, a kapillárisokon keresztüli vízáramlás kielégítő, ugyanakkor az oxigén szállításához is megfelelő a pórusok mérete.
  3. A túl nagymértékű visszatömörítés sem előnyös, mert összenyomja a pórusokat, ami megakadályozza a víz, a levegő és a szén-dioxid megfelelő szállítását. Oxigénhiány is kialakulhat a gyökérrendszerben, aminek következtében a gyökerek elhalhatnak.

Meghatározások:

Elővetemény = A jelenlegi kultúra előtt termesztett növény, ami hatással van az ez évi termésre a visszahagyott szármaradvány mennyiségén keresztül. Továbbá befolyásolja a talaj által szolgáltatott nitrogén mennyiségét, a talaj szerkezetét, és a növényi betegségek meglétét.

Kapillárisok = A kapilláris víz olyan víz, ami a finom pórusokon keresztül képes szivárogni  a talaj felső rétegeibe. Ennek a mozgatója az adhézió, ami a vízmolekulák megkötődése a pórustérben, illetve a kohézió, ami a vízmolekulák közötti kötödést jelenti.  A vályogtalajok általában kiterjedt kapillárishálózattal rendelkeznek, így jobb a vízháztartásuk.