A földigiliszták aktivitása levegőzteti, illetve lazítja a talajt. Továbbá segítségükkel a visszamaradt növényi maradványok bomlásnak indulnak, ezáltal növelve a növényi tápanyagok mennyiségét. Minden gazda örül, ha a talajában elegendő mennyiségű földigiliszta található, hiszen ezzel növelhető a talaj szerves anyag tartalma és csökkenthető a talajművelések menetszáma.
Egy szántóföldben, a giliszták száma akár 100 000-tól 1 millióig is terjedhet, melyeknek össztömegük hektáronként 100-1000 kg is lehet. A földigiliszták munkája nagyon fontos szerepet játszik a talaj megfelelő szerkezetének kialakulásában.
Segítségükkel javítható a talaj vízelvezető képessége, illetve a levegőztetése, akár a mélyebb talajrétegekben (altalaj) is.
Továbbá, a fent felsoroltak mellet, egyaránt jótékony hatást fejt ki a talaj szerkezeti tulajdonságaira is. Képesek növelni a pórusok, főképp a makropórusok(> 0.5 mm) arányát a talajban, és áskálódásukkal csatorna rendszereket képesek létrehozni a talaj rétegeiben. Ezek a csatornahálózatok elérhetik az akár 4000-5000 km hosszúságot hektáronként és akár 2-3 méter mélységig lehatolnak. Ezek az alagutak a gyökerek számára megkönnyítik a talajaba hatolást. Néhány év alatt, a földigiliszták képesek akár 10 tonna földet a talaj felszínére juttatni giliszta ürülékkel.
A talaj biológiája tovább javítja az, hogy a földigiliszták serkentik a mikroorganizmus aktivitást, így a gombák és baktériumok is gyorsabban terjednek a talajban. Továbbá ez javítja a talaj kémiai tulajdonságait, illetve a tápanyagok felvehetősége javul, ha a szerves anyagokat a földigiliszták feltárják. Például, a nitrát koncentráció 8-szor nagyobb a giliszta ürülékébe, mint a környező talajéban. Ez a földigiliszta ürülék egyfajta ragasztóként viselkedik a talaj részecskéi között, így javítva annak szerkezetét.
A földigiliszták nagyon érzékenyen reagálnak a modern mezőgazdaság különböző elemei, mint például a növényvédő szerekre, illetve a talaj tömörödésére. A talajművelés egy kényes kérdés, hiszen megzavarja a földigilisztákat és lerombolja az alagút rendszerüket. Ez főképpen a szeptember és október közötti időszakra igaz, amikor is a földigiliszták párzási időszaka van A talajművelés különböző formái sorba rendezhetőek aszerint, milyen mértékben zavarja meg a gilisztákat: Direkt vetés < Sekély kultivátor <Mély kultivátor < Szántás < Talajmaró.
A szántás kártékony hatása a gilisztákra nézve gyakori probléma. Egy tanulmány szerint, szántás után a talajban élő giliszták közel 10%-a a talajfelszínre kerül. Egyharmadukat a madarak elfogyasztják, kétharmaduknak sikerült átvészelnie és járatot találni a talajba.
A földigiliszták számának növelése céljából érdemes számukra táplálékot biztosítani. Ennek a legjobb módszere, ha a vetésforgóba lóherét és gyepet telepítünk. Minden olyan intézkedés, ami növeli a talaj szerves anyagát, pozitívan hat a gilisztákra. Tehát a zöldtrágya és a köztes védő növény kiváló giliszta táplálék.
A területet néhány évig pihentetjük, majd őszi búza helyett lóherét és gyepet telepítünk, a földi giliszták száma a következő növény betakarítás duplájára növekedhet. A földigiliszták tökéletes indikátorai a talaj termékenységének. Ott ahol a giliszta képes szaporodni, ott a növény is képes teremni.
Altalaj = Az altalaj, a talaj azon része, ami közvetlenül a műveltréteg alatt található. Helyzetét befolyásolja, a talajművelés módja és annak mélysége. A művelt réteg és az altalaj közötti határ gyakran könnyen elkülöníthető a kialakult eketalp miatt, ahol az eszköz és a gumiabroncs megtömörítette a talajt.
Pórusok = a talaj pórusok olyan terek, amelyek csatornákat és repedéseket képeznek a talajban, vízzel vagy levegővel töltöttek, attól függően, hogy milyen az aktuális vízelázottság.
Száraz térfogat tömeg = Egységnyi térfogatú légszáraz talaj tömege bolygatott állapotban. A talajt 105 °C-on tömeg állandóságig szárítjuk.
Földigiliszta ürülék = A földigiliszta által lebontott nővényi maradvány és bélsár, amelyek gyakran láthatóak apró halmok formájában, ott ahol a giliszta a felszínre tört.
Nitrát = A növények normális esetben a nitrogén nagy részét nitrát (NO3–)formában veszik fel, amely egyaránt megtalálható a talajban és a műtrágyákban is. A talajban lévő speciális baktériumok az ammóniát először nitritté (NH4+, ) majd nitráttá(NO2–,) alakítják át. Ezt a folyamatot nevezzük nitrifikációnak.
