A szalma lebomlása

Betakarítás után a szalmát szecskázni kell a könnyebb feltáródás érdekében, amelyet a talajban élő mikroorganizmusok végeznek el. A talajba keverés után a bomlás azonnal megkezdődik. Ha megfelelően végezzük ezt a folyamatot, a talajban elbomló nővényi maradványok javítják a talajok szerkezetét és még porózusabbá teszik azt.    

Know How channel

A szalma talajba történő bekeverése után a talajban élő gombák és baktériumok megkezdik a feltárási folyamatot. A mikroorganizmusoknak szénhidrátra van szükségük a növekedéshez, a növényi maradványokat használják szén-dioxid és energia forrásként. A növényi maradványok mennyisége a folyamat során csökken, olyan sebességgel, ahogyan a mikroorganizmusok szaporodnak és, amilyen intenzíven a szalmát bontani képesek.

A bomlás azonnal megkezdődik

Know How channel

Ha szeptember közepén elvégezzük a szalma bedolgozását a talajba, október közepére egyharmad része már lebomlik. A következő tavaszra a fele, míg egy évvel később, szeptemberben már csak a korábbi szalmamennyiség 20-30%-a van jelen a talajban. A megmaradt szén egyik része a baktériumok és gombák táplálékául szolgál, míg a másik része szén-dioxid formájában a levegőbe távozik vagy különböző, újabb összetételű, stabil vegyületeket létrehozva, fennmarad a talajban.

Nincs szükség nitrogén kiegészítésre

A lebontási folyamatok alatt a mikroorganizmusok nitrogént igényelnek. A bomlás folyamatának kezdetekor nitrogént vesznek fel a talajból a növények elől. Körülbelül 3 kg nitrogén / tonna szalma válik a növények számára el nem érhetővé a talajban ezen időszak alatt. Ha az eredeti szalmamennyiség fele lebomlik, a folyamat megfordul, és a nitrogén visszakerül a talajba. Ebben a periódusban a talaj ásványi nitrogén szintje meglehetősen megemelkedik, ritkán nitrogénhiány is fellép. A forgókban vagy ahol a kombájn nagyobb mennyiségű szalmát hagyott el foltokban, elképzelhető a hiány.  

„Szennyezett” szalma

A szalma lebomlása már akkor megkezdődik, mikor először érintkezik a talajjal, hiszen a mikroorganizmusok azonnal megtámadják azt. Ebből kifolyólag, a művelési mélység lényegtelen, egészen addig, míg a növényi maradvány érintkezik a talajjal és az nyirkos állapotban van. A szecskahossz nem befolyásolja a szalma lebontását, így semmilyen előnnyel nem jár az, ha a szecskahossz rövidebb, amennyiben a talajműveléssel megfelelő magágyat tudunk készíteni a következő növény számára.

Know How channel

Ez a folyamat már akkor elkezdődik, ha a szalmát a talaj felszínén hagyjuk. Három nagyobb zivatar elég ahhoz, hogy a szalma 90 % kálium és 60 % foszfor tartalmát elveszítse. 

Fontos a felület megsértése

Know How channel

Míg a művelési mélység nem játszik fontos szerepet a bomlási folyamatok végbemenetelében, addig a szalma felületének felsértése annál inkább. Ha ez elmarad, a mikroorganizmusok nem képesek elvégezni a lebontási folyamatokat. Ez az oka annak is, hogy a nádtető évtizedekig ellen tud állni az esőnek, hónak és a mikroorganizmusoknak. Sérült és használt nád nem lenne alkalmas a tető fedésére. 

A szalma lebomlása növeli a termékenységet

Know How channel

A szalma rendszeres talajba dolgozásának következtében javul a talaj aggregátumainak stabilitása, nő a földigiliszták száma, amelynek következtében a talaj porozitása és vízmegtartó képessége is előnyére változik. Egyre többen ismerik fel Európa szerte, hogy a tarlóégetés szakmai hibának minősül.

Meghatározások:

Szén-dioxid = Gáz halmazállapotú anyagcsere termék. A víz mellett a növényi fotoszintézisben játszik szerepet. 

Vízelvezető képesség = az a vízmennyiség mely adott idő alatt a talajba beszivárog. Jelzi, hogy milyen állapotban van a talaj.