A 60-as évek

A pajta, ahol minden elkezdődött

First workship with rigid harrow
Az első műhely és az első merevfogas borona a család farmján, Herrgården-ben. Az első öt év alatt (1962-1967) a gyártás elfoglalta az egész épületet.

A Väderstad története 1962-ben, Rune és Siw Stark 30 hektáros farmján kezdődött. A család négy gyermeke később mind a gyár vezetésében kapott szerepet.

A Rune Stark - hasonlóan a környékbeli gazdákhoz - merevfogas boronát használt a talaj előkészítéshez, mely fából készült azokban az időkben, így tartóssága igencsak kérdéses volt.

Fa után vasból

Rune Stark megunta, hogy minden évben új merevfogas boronát készítsen fából, és egy acélból készülő típuson törte a fejét. Nem sokkal később el is készült az új változat, melybe Rune minden korábbi tapasztalatát felhasználta.

Crister 11 years driving the first harrow
A legidősebb fiú, Crister Stark kipróbálja az új merevfogas boronát. Akkor 11 éves volt.

Tartós használatra készítve

Az acél alapanyagokra való áttérés jelentős minőségi ugrást eredményezett, és egy komoly lépést előre a mai kor mezőgépgyártása felé. Rune szeretett olyan dolgokat gyártani, amik tartós használatra valók, és gyakran használta a „tartós használatra készült” kifejezést munkatársai körében. Abban az időben Rune minőségi szemlélete és a vevői igények kielégítése állt a gyártmányfejlesztés központjában.

Sticker from the 60s


Amikor az üzlet elindult

A környékbeli gazdálkodók látták az új megjelenésű munkaeszközt, és tapasztalták milyen jól dolgozik. Ez vezetett az első megrendelésekhez. Hamarosan a „Rune Starks Mekaniska Workshop” megkezdte működését, és ezzel letette a mai Väderstad-Verken AB alapjait.

Rune at his desk in 1967
Rune Stark új, de egyáltalán nem luxus irodájában, 1967-ben. Az irodában csupán egyetlen vezetékes telefon volt, mely szinte állandóan foglaltat jelzett. A gazdák gyakran küldtek táviratot, hogy elérjék Rune-t.

A tapasztalat újabb munkagéptípust szült

A következő terv a merevfogas borona továbbfejlesztése volt inkább magágykészítő irányba, megoldva a géppel közúton való közlekedés problémáját.

Az egyik ötlet az összecsukható magágykészítő megépítése volt, amit segített a traktorokon akkortájt megjelenő hidraulikakivezetés, amivel szállítási helyzetbe lehetett állítani a gépet.

Egy prototípust legyártottak, valamint egy keménykezűnek ismert szomszéd lakost vettek fel, mint tesztpilóta. Az újfejlesztésű munkagép sok figyelmet követelt magának és tartós benyomást tett a körzetben gazdálkodókra.

Whole company + skid harrow 1966
Ez a kép 1966-ban készült. A gyár teljes kollektívája és az új magágykészítő látható a képen, amit Väderstad Runner Harrow-nak neveztek el. Munkaszélessége 4,2 m, a kapák száma pedig 39 db volt. A gép kivitelezése egyedinek számított abban az időben, a gazdák sorban álltak érte. A szállítási határidő 6 hónap volt. Balról: Rune Stark, Sigurd Karlsson, Roger Karlsson és Hans Rosander.

A magágykészítő piacra bocsátása

1968-ban Rune Stark bemutatta új magágykészítőjét, mely minden követelménynek megfelelő szenzációnak számított akkor. A következő években gazdák sokasága zarándokolt el a Väderstad-ban lévő gyárba.

Siw ebéddel kedveskedett az odalátogató gazdáknak, sokan közülük pedig megrendelték a munkagépet. 1968-69 telén nagyon sok hó esett. Egy napon egy taxisofőr érkezett a gyárba átverekedve magát a hóbuckákon, egy táviratot lobogtatott a kezében. Éppen, mint a filmeken. Rune kiment hozzá, - mivel a telefon mindig foglalt volt – Pehr Högfeldt küldte a táviratot a Mälardalen’s Lantmän vállalattól, amiben néhány kombinátort rendelt tavaszra.

Körülbelül 40 magágykészítőt gyártottak azon a télen.

Siw with Pyret
Siw Stark gondoskodott a kifizetésekről sok éven át, és néha a számlázásokról is. Ő látható a képen asszisztensével, Pyret-tel.

A feltételek „nehezek” voltak az elején

Őszintén megmondva, Siw Stark nem igazén bízott férje merevfogas boronájának sikerében. Akárhogy is történt, de szép lassan majdnem minden napját a vállalatnál töltötte annak ellenére, hogy a gyerekek még kicsik voltak és a gazdasági feltételek sem voltak éppen a legrózsásabbak.

„Egyik alkalommal egy kiállításon egy szép, ragyogóan piros Egge kombinátor állt a miénk mellett. A mi zöld színűnk semminek tűnt mellette. Rune úgy gondolta, hogy a festés pénzpazarlás és értéktelen dolog egy ilyen munkagépen, és hát az igazat megvallva sohasem hallgatott rám. Mindamellett nem igen volt felesleges pénz a változtatásokra”, mondta Siw Stark.

„Elkezdtem a kiszállítások rögzítését egy közönséges naptárba. A megrendelők mindig készpénzben fizettek, és jó volt látni, hogy a vállalat kezd anyagilag megerősödni. Csak nőttünk, csak nőttünk és minden egyre nehezebbé vált, miközben nekem ott volt a három kis gyermek”, emlékszik vissza Siw.

Az első időszakban Rune Stark egyre „népszerűtlenné” vált családja körében, hiszen sohasem volt otthon és nehéz volt elérni telefonon. Összes idejét lefoglalta a gyártás és a kiszállítás. A telefont gyakran felesége Siw vette fel, míg az egyik alkalommal túlcsordult a pohár, amikor egy nagy, közép-svédországi gazdaság képviselője telefonált, mire Siw könnyek között fennhangon mondta „Vegyék már észre, hogy nem tudjuk egész Svédországot ellátni kombinátorral”.