A jó magágy készítése alapvető fontosságú a megfelelő vetéshez. A magágy elkészítéséhez különböző technológiák léteznek:
- Hagyományos technológia
- Forgatásos művelés + vetés Rapid vetőgéppel
- Csökkentett menetszámú talajművelés
- Sekély művelés
- Direktvetés
A technológiák közül történő választást különböző tényezők befolyásolhatják, például: a visszamaradt növényi maradványok, a rendelkezésre álló eszközök, a talaj típusa, az éghajlat és a munkaerőigény.
A szántott talaj hamarabb melegszik fel, a leforgatott növényi maradványok nem akadályozzák a vetést.
A szántás azonban jelentősen beleavatkozik a talajban végbemenő folyamatokba, növeli a szerves anyag oxidációját. Szántás nélkül a szerves anyag és a talaj szerkezete hosszabb távon is fenntartható, de a visszamaradt növényi maradványok megnehezítenék vetést, illetve betegségek búvóhelyéül szolgálnának.
1. Hagyományos technológia - A szalma leforgatása, tárcsázás vagy kultivátorozás a vetési mélységben, hagyományos vetés, műtrágyaszórás.
2. Szalma leforgatása, sekély művelés, Rapid vetőgéppel történő vetés, a vetőmag és a műtrágya egy menetben kerül a talajba.
3. Csökkentett menetszámú talajművelés – kultivátoros művelés, Rapid vetőgéppel történő vetés, felszínen mulcshagyás.
4. Sekély talajművelés – szalma sekély bekeverése, Rapid vetőgéppel történő vetés, a vetőmag és a műtrágya egy menetben kerül a talajba, felszínen mulcs hagyás.
5. Direktvetés – Rapid vetőgéppel történő vetés, a vetőmag és a műtrágya egy menetben kerül a talajba, a növényi maradványok a talaj felszínén maradnak.
Növényi maradványok kezelése
A technológiák közötti legfontosabb különbség az, hogy hogyan kezelik a növényi maradványokat, ami nyilván befolyásolja a jó mag-talaj kapcsolat alakulását. Ha nagy mennyiségű szármaradvány marad vissza a területen, fontos a megfelelő technológia kiválasztása annak érdekében, hogy a következőnek vetett növény fejlődését ne akadályozza, illetve a megfelelő feltáródás végbemenjen. A szármaradvány típusa, azaz az elővetemény meghatározza a lebontás folyamatának sebességét, illetve a munkagépek hatékonyságát.
Bálázva vagy bekeverve
A szármaradványokat hasznosíthatjuk bálaként, elszállítva a területről, vagy pedig a talajba bedolgozva. A lebomlott növényi maradványok javítják a talaj szerkezetét. A szalma hasznosítható állattenyésztési telepeken, fűtésre vagy egyszerűen bebálázva. Mindez rövidtávon megkönnyíti a talajművelést, viszont hosszabb távon a talaj alacsony szerves anyag tartalma megnehezítheti a talaj előkészítését.
A szántás néha indokolt
A technológia megválasztásában az utónövény egyaránt szerepet kap. Ha a terményt magasabb áron lehet értékesíteni, a szántás magasabb költsége megtérülhet, amennyiben indokolt a talaj forgatásos előkészítése. Másik fontos szempont, a növényi betegségek és gyomok jelentette problémaforrás. Ha fennáll a betegség átvitelének kockázata, indokolt lehet a forgatásos talajművelés. Érdemes a veszélyes évelő gyomokat alászántással gyéríteni. Végül, ajánlott figyelembe venni azt is, hogy a munkagépek képesek-e nagy mennyiségű szármaradvány kezelésére.
Optimális visszatömörítés
A talaj visszatömörítésének az a célja, hogy a mag és a talaj megfelelően érintkezzen egymással, annak érdekében, hogy a víz, a tápanyag és az oxigén-ellátás optimális legyen.
Ha nem megfelelő a mag körüli talaj visszatömörítése, a pórusok nagyok maradnak, így nem lesz megfelelő a kapillárisokon keresztül történő vízellátás. Ez azt jelenti, hogy mind a talaj mind a mag kiszárad. Ugyanakkor a túl nagymértékű visszatömörítés sem előnyös, mert összenyomja a pórusokat megakadályozva a felesleges víz elszállítását, a levegő maghoz, illetve a szén-dioxid magtól való szállítását. Mindez oxigénhiány kialakulásához vezethet a gyökérrendszerben. Lazább szerkezetű talajokon (közepes és finom homoktalajok) a könnyű gépeket, míg kötött agyagtalajokon nehezebb gépeket érdemes alkalmazni a talajművelésre.
A magágy visszatömörítése
A talajt 50% szilárd anyag és 50% pórustér alkotja. Ideális esetben, a pórusok egyik felét víz, a másik felét pedig levegő tölti ki, bár ez erősen függ a csapadék mennyiségétől, a talaj szerkezetétől és a talajműveléstől.
- Ha nem megfelelő a mag körüli talaj visszatömörítése, a pórusok nagyok maradnak, így nem lesz megfelelő a kapillárisokon keresztül történő vízellátás. Ez azt jelenti, hogy mind a talaj mind a mag kiszárad, a csíranövény elhervad.
- Optimális visszatömörítés esetében, megfelelő kapcsolat alakul ki a mag és a talaj között, a kapillárisokon keresztüli vízáramlás kielégítő, ugyanakkor az oxigén szállításához is megfelelő a pórusok mérete.
- A túl nagymértékű visszatömörítés sem előnyös, mert összenyomja a pórusokat, ami megakadályozza a víz, a levegő és a szén-dioxid megfelelő szállítását. Oxigénhiány is kialakulhat a gyökérrendszerben, aminek következtében a gyökerek elhalhatnak.
Meghatározások:
Kapillárisok = A kapilláris víz olyan víz, ami a finom pórusokon keresztül képes szivárogni a talaj felső rétegeibe. Ennek a mozgatója az adhézió, ami a vízmolekulák megkötődése a pórustérben, illetve a kohézió, ami a vízmolekulák közötti kötödést jelenti. A vályogtalajok általában kiterjedt kapillárishálózattal rendelkeznek, így jobb a vízháztartásuk.
Elővetemény = A jelenlegi kultúra előtt termesztett növény, ami hatással van az ez évi termésre a visszahagyott szármaradvány mennyiségén keresztül. Továbbá befolyásolja a talaj által szolgáltatott nitrogén mennyiségét, a talaj szerkezetét, és a növényi betegségek meglétét.
